Az aktuális (éppen használt) könyvtár állományait az ls paranccsal listázhatjuk:
tux@madas:~/public_html/txt/mp$ ls 1b1bff.html itv_html.html pp160.txT ppm.txT ppp26.txT ppp50.txT ppr12.txT ppr63.txT ppv04.txT ppv.txT r02.py 1b1bff.txt itv_html.txt pp161.txT ppp01.txT ppp27.txT ppp51.txT ppr14.txT ppr64.txT ppv06.txT ppw00.txT r_szj.py 1.html ksh_hnk_1913 pp162.txT ppp02.txT ppp30.txT ppp98.txT ppr16.txT ppr70.txT ppv08.txT ppw02.txT r_szj.py.20171103 20010224.txt miu-1012.py pp170.txT ppp10.txT ppp31.txT ppp99.txT ppr18.txT ppr.txt ppv10.txT ppw04.txT szbw_chck.ods 2.html miu-1019a.py pp171.txT ppp11.txT ppp32.txT ppp.txt ppr50.txT ppr.txT ppv20.txT ppw06.txT szbw.html 4.html miu-1019bb.py pp172.txT ppp12.txT ppp40.txT ppp.txT ppr51.txT pp.sh ppv22.txT ppw08.txT szbw.txt 5.html miu-1019b.py ppbg.txT ppp13.txT ppp41.txT ppr00.txT ppr52.txT ppt.txT ppv24.txT ppw10.txT v02.py 6.html miu-1026.py ppbq.txT ppp14.txT ppp45.txT ppr02.txT ppr53.txT pp.txT ppv26.txT ppw20.txT v04.py foot pfppt.txT ppd.txT ppp15.txT ppp46.txT ppr04.txT ppr54.txT ppu10.txT ppv28.txT ppw22.txT v06.py head pp150.txT pp.html ppp20.txT ppp47.txT ppr06.txT ppr60.txT ppu.txt ppv30.txT ppw.txt vmg_2017_prob.py itiiee.txt pp151.txT pph.txT ppp21.txT ppp48.txT ppr08.txT ppr61.txT ppv00.txT ppv32.txT ppw.txT itiitr.txt pp152.txT ppm.txt ppp25.txT ppp49.txT ppr10.txT ppr62.txT ppv02.txT ppv.txt r01.py tux@madas:~/public_html/txt/mp$
Az ls parancs –első pillantásra nem különösebben hasznosnak látszó– paramétere lehet egy (esetleg több) állománynév:
tux@madas:~/public_html/txt/mp$ ls ksh_hnk_1913 ksh_hnk_1913 tux@madas:~/public_html/txt/mp$
Rögtön értelmet nyer azonban a fenti lehetőség, ha célszerű opciót is kap a a parancs (-l mint long, azaz hosszú forma):
tux@madas:~/public_html/txt/mp$ ls -l ksh_hnk_1913 -rw-rw-r-- 1 tux tux 149995 okt 27 11:01 ksh_hnk_1913 tux@madas:~/public_html/txt/mp$
A részletes kiírás megmutatja többek között az állomány méretét, valamint a legutóbbi módosítás idejét.
Éppen úgy, mint a dos/windows esetén, az állománynév végén ponttal elválasztott kiterjesztés utalhat az állomány típusára, de ebben az esetben ez hiányzik. Ilyenkor tehet jó szolgálatot a file parancs, amely éppen ezt az információt adja meg. (Objektív okok miatt az eredmény helyességére nincs garancia, de a kapott információ általában részletesebb és valószínűleg még mindig megbízhatóbb, mint ha csupán a kiterjesztésre hagyatkoznánk.)
tux@madas:~/public_html/txt/mp$ file ksh_hnk_1913 ksh_hnk_1913: UTF-8 Unicode text tux@madas:~/public_html/txt/mp$
Néhány válogatott (és átrendezett) sor a file parancs kimenetéből:
foot: HTML document, ASCII text head: XML 1.0 document text szbw.html: symbolic link to szbw.txt szbw_chck.ods: OpenDocument Spreadsheet miu-1012.py: ASCII text, with CRLF line terminators miu-1026.py: Python script, ASCII text executable r01.py: Python script, UTF-8 Unicode text executable pp.sh: Bourne-Again shell script, ASCII text executable ppu00.txT: empty szbw.txt: HTML document, ASCII text ppu.txT: HTML document, UTF-8 Unicode text ppu20.txT: UTF-8 Unicode text
A fentiek szépen szemléltetik, hogy a file parancs eredménye általában többet mond, mint a kiterejesztés: ugyanazon kiterjesztés többféle tartalmat takarhat (és ezekben az esetekben többnyire a látszólagos következetlenségekre sem nehéz magyarázatot találni).
Az alapvető műveletek (mint alighanem más rendszerekben is) a létrehozás, az átnevezés, a mozgatás, a másolás és a törlés.
Bár nem ez a (valódi) célja, állományt létrehozhatunk a touch parancs segítségével:
tux@madas:~/public_html/txt/mp$ touch eddig_nem_volt tux@madas:~/public_html/txt/mp$ ls -l eddig_nem_volt -rw-rw-r-- 1 tux tux 0 okt 31 17:21 eddig_nem_volt tux@madas:~/public_html/txt/mp$
Átnevezésre is, (könyvtárak közötti) mozgatásra is használható az mv parancs:
tux@madas:~/public_html/txt/mp$ mv eddig_nem_volt eztán_sem_lesz tux@madas:~/public_html/txt/mp$ ls -l eztán_sem_lesz -rw-rw-r-- 1 tux tux 0 okt 31 17:21 eztán_sem_lesz tux@madas:~/public_html/txt/mp$
Másolásra a cp parancs szolgál:
tux@madas:~/public_html/txt/mp$ cp eztán_sem_lesz eddig_sem_volt tux@madas:~/public_html/txt/mp$ ls -l eddig_sem_volt eztán_sem_lesz -rw-rw-r-- 1 tux tux 0 okt 31 17:26 eddig_sem_volt -rw-rw-r-- 1 tux tux 0 okt 31 17:21 eztán_sem_lesz tux@madas:~/public_html/txt/mp$
Végül az rm paranccsal törölhetünk állományokat:
tux@madas:~/public_html/txt/mp$ rm eddig_sem_volt eztán_sem_lesz tux@madas:~/public_html/txt/mp$ ls -l eddig_sem_volt eztán_sem_lesz ls: 'eddig_sem_volt' nem érhető el: Nincs ilyen fájl vagy könyvtár ls: 'eztán_sem_lesz' nem érhető el: Nincs ilyen fájl vagy könyvtár tux@madas:~/public_html/txt/mp$
Vegyük észre: a korábban beharangozottak szerint az ls (és hasonlóképpen az rm) parancs után is megadható több állománynév (illetve tudatosítsuk magunkban, hogy ezek szerepe más, mint amikor az mv, illetve a cp parancs után adunk meg két állománynevet).
Ha valakinek nem lenne ismerős: érdemes kipróbálni a parancssor manapság elterjedt kényelmi szolgáltatásait. A legfontosabbak közé tartozik, hogy a fölfelé/lefelé mutató nyíllal lépegethetünk a korábban kiadott parancsok között, illetve hogy egy állomány nevének első néhány karakterét leírva a Tab billentyűvel kérhetjük az állománynév kiegészítését.
E sorok írója a második lehetőséget használta az ls parancs után: ls -l ed<Tab>, illetve ls -l ez<Tab>; az első lehetőséget használta az ls parancs legutóbbi használata során (amikor a Tab billentyű már nem segített – miért is?)
És mire való (eredendően) a touch parancs?
