Az elmúlt évtizedekben használt operációs rendszerek számáról alighanem legalább olyan nehéz akár csak megalapozott becslést is adni, mint a Földön beszélt nyelvekéről. Ahogyan sokszor nehéz eldönteni, hogy egy-egy nyelvjárást önálló nyelvnek tekintsünk-e, úgy az sem egyértelmű, hogy mitől válik egy operációs rendszer változata vagy éppen utóda önállóvá. És ahogyan néha azt sem tudjuk eldönteni, hogy egy nyelv beszélt nyelv-e, úgy az is kérdéses lehet, hogy egy-egy operációs rendszer még használatban van-e.
Az azonban nehezen vitatható, hogy a fél évszázada megalkotott unix számtalan leszármazottja él és virul. Miközben a klasszikus nagygépes operációs rendszer sokféle változata kikopott a kereskedelmi forgalomból, unix-szerű utódok vették át a szerepüket a nagygépek világában: amióta az 500 legnagyobb teljesítményű szuperszámítógép listájáról 2017 novemberében kiesett az utolsó két aix rendszerű, azóta ezek mindegyike linuxot futtat.
A unix tervezői valószínűleg legmerészebb álmaikban sem gondolták, hogy néhány évtized múlva személyi számítógépek, tabletek és okostelefonok milliárdjai lesznek képesek a rendszer késői leszármazottainak futtatására.
Az annak idején felvázolt koncepciók nagyvonalúságát, a megvalósított elképzelések rugalmasságát mutatja, hogy azokra a manapság használt eszközök gyökeresen más felépítése, a felhasználók számának, képzettségének és a velük való kapcsolattartás módjának drámai változása ellenére építeni lehet. Ironikus módon például a grafikus felhasználói felület elterjesztésében élen járó Apple-vonal is a végén unix-alapú operációs rendszernél kötött ki – egy olyan rendszer egyik örökösénél, amelynek a születésekor aligha vetődött még föl a széles körben használt, felhasználóbarát felület gondolata.
És végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a legismertebb unix-szerű rendszer fejlesztése milyen jelentős mértékben változtatta meg a programok megírását, terjedését, illetve fölhasználását: a nyílt forráskód, a közösségi fejlesztés, az ingyenesség mind-mind szoros kapcsolatban állnak a linux világával.
Az informatikai eszközök rohamos terjedésével senki által nem vitatottan együtt jár a felhasználók számának gyarapodása – nem biztos, hogy ezzel együtt jár a hozzáértők számának növekedése, illetve a járatosabb felhasználók ismereteinek mélysége.
Sokunknak mindennapos tapasztalata, hogy felhasználók sokasága számára még egy valamirevaló bemutató elkészítése is komoly nehézséget jelent. Hiába a lassan három évtizede általános informatikaoktatás, a táblázatkezelő program értő használata még mindig ritkaságszámba megy. Az érettségi vizsga igényszintjének megfelelő weboldalak alkotóját pedig a versenyszféra egyetlen munkahelyén sem alkalmaznák…
Ennek megfelelően nap mint nap láthatunk olyan munkahelyeket, ahol jobb sorsra érdemes dolgozók a szó szoros értelmében manuális adatmozgatást végeznek különböző számítógépes rendszerek között: például az egyik gép képernyőjéről leolvasott adatokat írják a másik gép billentyűzetén.
Ehhez sok helyen járul hozzá –sőt, inkább megalapozza ezt– a középvezetők informatikai járatlansága, a felsővezetők alkalmatlansága a rendszerszintű gondolkodásra: így aztán a rosszabbul fizetett szférákban olyanok sincsenek, akik fel tudnák mérni és meg tudnák fogalmazni: milyen informatikai támogatással lehetne hatékonyabbá tennia a munkavégzést.
Egy ilyen összetett problémakör megoldása nyilvn nem egyszerű, de sok egyéb mellett alapvető jelentőségű lenne az, hogy a diák már az iskolában valamifajta rálátást kapjon nagyobb rendszerekre is (kiragadott példaként: ne higgye azt, hogy az adatbáziskezelés a személyi számítógépen látott egerészéssel egyenértékű), hogy világos legyen számára, milyen fontos lenne kisebb, elszigetelt rendszerek összekapcsolása, s hogy adott esetben maga is képes legyen efféle kapcsolatok megteremtésére.
E sorok szerzője szerint a fentiekhez jelentős mértékben hozzájárulhat az, ha az informatikával ismerkedő középiskolás találkoznék nagygépes rendszerrel, szöveges üzemmóddal, szöveges állományok földolgozásával is – erre pedig a unix/linux parancssora kiváló terep lehetne…
